Földrajzi adatok

A Kuril-szigetektől és Szahalintól Tajvanig húzódó, mintegy 3900 szigetből álló Japán-szigetvilágban fekvő ország. Ez a szigetív, a Csendes-óceánt övező ún. tűzgyűrű részeként, Földünk egyik földtani szempontból legaktívabb övezete, ahol gyakran pattannak ki nagy erejű földrengések és erős a tűzhányó-tevékenység: mintegy 200 vulkánjából kb. 60 ma is működik. A szigetvilág több mint 80%-a hegyvidék. Négy fő szigete közül az északi, Hokkaidó nagy részét középhegységi jellegű hegyláncok hálózzák be. A Cugaru-szorostól (amely alatt a Serikan-alagút halad) délre fekszik a szigetvilág legnagyobb szigete, a változatos hegységekkel borított Honsú. Középső részét keresztirányban nagy árkos törésöv, a Fossa Magna szeli át. A bonyolult szerkezet következtében a domborzat változatos: az árok vonalában erősen összetört, medencékkel tagolt és vulkánokkal koszorúzott középhegységek emelkednek. A vulkáni övezettől keletre az ország legnagyobb síksága, a Kantó-alföld terül el. A beltengertől délre Sikoku fekszik, amelynek legnagyobb részét ki magasságú, gyűrt láncok hálózzák be, apró medencékkel tagolva. A legdélibb nagy sziget Kjúsú, amelyet a keskeny, híddal is átívelt Kanmon-szoros választ el Honsútól. Partvonala rendkívül tagolt, főleg nyugati oldalán számtalan öböl és kisebb-nagyobb sziget övezi. Az említett aktív vulkánosság a nagy szigetektől délre fekvő Rjúkjú (Nanszei)-szigeteken folytatódik. A szigetek többségén nagy tűzhányók magasodnak, de felépítésükben a korallmészkő is jelentős szerepet játszik.